Év elejétől már nem lehet hivatalosan régi típusú konvektorokat üzembe helyezni csak olyat, ami megfelel a szigorodó előírásoknak. Különbség az árakban akár a duplájára, háromszorosa. Ma, Magyarországon a gázkonvektor-állomány megközelíti a hárommillió darabot. Ennek több mint 80 százaléka elavult, nem biztonságos, jelentős részük életveszélyes – elodázhatatlan tehát a cseréjük. De mit tehetnek a kispénzű családok?
Szigorodó jogszabályok
Az Európai Unió gyakorlatának megfelelően – az energiahatékonyság jegyében – a konvektorokra vonatkozó követelményeket is szigorították. 2018. január 1-jei határidővel szigorodtak az előírások, és ennek hatásait a napi gyakorlatban mostanra már érezzük. Sok a panasz, nincs pénz a cserére, a szerelőktől megoldást várnak. 2018-tól január 1-jétől a követelmények kiegészültek a 1188/2015/EU rendelet szigorúbb és a 1186/2015/EU rendelet energiahatékonysági címkézésre vonatkozó követelményeivel. Idén a gázkonvektorokra vonatkozóan nemcsak a fokozott energiahatékonysági, címkézési, de a szigorúbb NOx-kibocsátási feltételek is életbe léptek. A követelményeket már csak a jóval drágább, akár sokszorosába kerülő gázkonvektorok tudják csak teljesíteni. A helyzet tehát teljesen analóg az atmoszferikus és kondenzációs kazánok közötti átállással, azzal az eltéréssel, hogy a hatályos jogszabályok szerint a tavaly forgalomba hozott gázkonvektorok idén még üzembe helyezhetők. Azonban a készletek fogytán vannak, és a problémák egyre nagyobb méreteket öltenek.
Milyen változások mennek végbe egy készülék esetében? A legfontosabb, hogy az új konvektorok NOx kibocsájtási határértéke (56 mg/kWh) tovább szigorodott.) Ezeknek a további szigorításoknak a teljesítése, a gázkazán fejlesztésekhez hasonlóan, a gázkonvektoroknál is további égőfejlesztéseket von maga után, ami drágítja a berendezéseket.
A gázkonvektorokba beépített mechanikus hőmérséklet-szabályzók helyett elektromos szerkezeteket, heti programozású szobatermosztátot építenek be, vagy ablaknyitás-érzékelőket, távirányítókat, jelenlét-érzékelőket alkalmaznak. A gyártók arra törekednek, hogy minél jobb kategóriájú készüléket állítsanak elő. A gázkonvektorok esetén az „A” energiahatékonysági osztályt elérni már ma is küzdelmes, és a jövőben még nehezebb feladat lesz. „D” energiahatékonyságú osztályúnál gyengébb lokális fűtőkészülékek 2018. január 1-jét követően nem hozhatók forgalomba az EU területén.
A régi gázkonvektorok veszélyei
A gázkonvektorcseréknek az energiahatékonyság javításán túlmenő, járulékos hasznai is lesznek, amelyek megszüntetik a nagyon régi gázkonvektorok által okozott veszélyeket. Az elavult gázkonvektorok mechanikus vezérlése nem megfelelő. Az 1982 előtt gyártott, CR-1 gázszeleppel készült konvektorokban még nincs ún. „békazár” sem, emiatt a főégő nem tud 30%-os terhelésről egyetlen kapcsolással teljesen kikapcsolni, átugorva a veszélyesen alacsony terhelésű üzemmódokat. Ugyanakkor ezeket a készülékeket – a túlfűtés elkerülése érdekében – mégis szinte minden esetben szabálytalanul úgy állítják be, hogy folyamatos üzemben 0–100% teljesítmény között szabályozzanak. Azaz a szabályozási tartományuk a gyakorlatban magában foglalja a veszélyes 0–30%-os tartományt is: 20 és 30 százalék közötti teljesítménynél a főégő már nem tud stabilan égni, hanem vibrálni kezd, meg-meggyullad, miközben a gyújtóégő folyamatosan ég. Ilyen üzemben a konvektor kb. 5000 ppm szén-monoxidot gyárt. Régi konvektorok esetén szén-monoxid-függöny mérhető az épület homlokzata előtt, melynek egészségügyi kockázatát nem szükséges részleteznünk.
Ha a mechanikus vezérlő 20% alá szabályozza a teljesítményt, akkor a főégő egyszerűen nem gyullad be vagy kialszik. Ilyenkor a gáz elégetlenül távozik a szabadba, a külső fali készülékek szélvédő kosarán át, vagy kéménybe kötött gázkonvektorok esetén a kéményen át. Gondoljuk végig, hogy mekkora energiapazarlást okozhat az, hogy a gáz elégetlenül távozik a készülékből! Ezzel egyidejűleg be kell látnunk azt is, hogy a mai gyártású gázkészülékek telepítési szabályait nem ezekhez az elavult készülékekhez kell igazítanunk, mert ilyen elavult készülékek ma már nem kaphatók. A telepítési szabályozást mindig az aktuálisan kapható új készülékekhez kell igazítani, mert az új készülékeket telepítjük, nem a régieket! Az ErP-előírásoknak megfelelő gázfogyasztó-készülékek képességeihez a vonatkozó EN 15287-2 európai szabványban rögzített követelmények teljesítésének megkövetelése tartozik, a homlokzati égéstermék kivezető terminál elhelyezésére vonatkozóan, mint telepítési feltétel.
A harmadik, súlyos probléma az elavult konvektorokkal, hogy 1980–1982 előtt azbeszttömítéseket használtak, mert azt, hogy az azbeszt rákkeltő, csak ezt követően ismerték fel. Ezért ilyen tömítés található az 1982 előtt gyártott gázkonvektorok hőcserélői között, a gyújtóláng vagy a nézőüveg alatt. A tömítések szélei szabad szemmel is jól láthatók, ami azt jelenti, hogy az azbesztszálakat a szoba levegőjének a konvektor által keltett cirkulációja kiragadja, és beszállítja a szobai légtérbe, így az azbeszt súlyosan rákkeltő hatása a szervezetbe kerülve érvényesülni tud. Ezt az állapotot mielőbb meg kell szüntetni!
Cserét sürget a szakma
Az itt felsorolt élettani hatások, a gazdaságtalan működés fokozottan indokolttá teszik a régi gázkonvektorok cseréjét. Magyarországon megközelítőleg 3 millió a beépített konvektorok száma, ebből 2-2,5 millió ténylegesen üzemel is. Elsősorban az alacsonyabb jövedelemkategóriába tartozók használják ezt a tüzelőberendezést, így előfordulhat, hogy a téli hidegekben csak egy szobát fűtenek. Ezeknél a felhasználóknál jellemző az, ha elromlik az egyik konvektor, akkor átköltöznek a másik szobába, ahol még működik a másik, nem javíttatják, pláne nem cseréltetik a berendezést. A konvektorállomány jelentős része, kb. 60 százaléka az elavult, egészségre ártalmas kategóriába tartozik. Mielőtt még „lehordanánk a sárga földig” a konvektorokat, meg kell említenünk azt, hogy a megelőző fűtési módoknál jóval korszerűbb, hatékonyabb berendezések. Megjelenésüket követően nem kellett szenet hordani a pincéből, nem volt kosz, és jelentősen csökkent a károsanyag-kibocsátás is. A készülékek legnagyobb teljesítménynél mért 78-85 százalékos üzemi hatásfoka sokszor jobb, mint az egyidős, hagyományos atmoszferikus gázkazánoké. A ’82 után „békazárral” gyártott és felszerelt gázkonvektorok már sokkal jobban szabályozottak voltak, nem termelik a szén-monoxidot, és gazdaságosabbá vált a működésük is. Elsősorban tehát az ősrégi konvektorokat kellene – első körben – lecserélni, mert ezekhez képest ma óriásinak mondható az előrelépés műszaki szempontból. A konvektorral rendelkező házak esetén a konvektoros fűtésrendszernek a legtöbb esetben nem létezik más, észszerű alternatívája, mint magának a fűtőberendezésnek a cseréje, ahogy ez igaz más esetekben is.
