Saját kárán tanul az ember a legtöbbet. Tanulságos történetünk ez alkalommal a beruházó szemszögéből mutatja be, mit jelent az, ha szakember nélkül, saját elképzelésektől vezérelve, fél információkra építve kezdi el valaki háza energiatakarékosabbá tételét. Nagyon sokba kerülhet!

Megtetszett neki az újdonság

Egy Pest megyei településen, átlagos, 87 m²-es, egyszintes családi házban játszódik a történet. A tulajdonos elhatározta, hogy búcsút int a gázszolgáltatásnak, lecseréli nyílt égésterű gázkazánját és függetlenebb, általa olcsóbbnak gondolt rendszerre vált. Érdeklődése a korszerű technológiák iránt egy meghatározó élményre vezethető vissza. A kilencvenes évek elején Németországban egy szakkiállításon találkozott először napkollektorokkal, már akkor elhatározta, ha házat épít, beruház egy ilyen rendszerre. Az álomból valóság lett, a beköltözés pillanatában már ott volt a saját napkollektor a háztetőn. A fűtést akkor még egy fali gázkazán, a használati meleg víz ellátását pedig egy gázbojler biztosította, melyre rásegített a kollektor. Már az első pillanatban szóba került egy vegyes tüzelésű kazán rendszerbe állítása is, mert egy családi háznál mindig van mit elégetni, és ennek a hőenergiáját hasznosítani.  Ahogy azonban a gáz ára emelkedett, a tulajdonos alternatív megoldáson kezdett gondolkodni. A vegyes tüzelésű kazánt végül is teljes egészében rendszerbe állították, ami kezdetben jó megoldásnak tűnt, csak azzal nem számoltak, hogy idősebb korban egyre nehezebb lesz a fűtés kezelése, a tüzelő előkészítés.

Elátkozott napenergia

Ekkor jött az ötlet, hogy kiválthatnák a szilárd tüzelésű kazánt is, így majd teljes egészében a napenergiára hagyatkozhatnak.  A tulajdonos felszereltetett néhány napelem cellát a háztetőre, és „hasra ütés” szerűen megvásárolt egy 500 literes víztartályt, melybe egy villamos fűtőpatront építetett be. A tulajdonos mára belátta, itt követte el az első nagy hibát. Nem fordult ugyanis olyan szakemberhez, aki szakmai érvekkel alátámasztva megvétózta volna ezen döntését.  Sajnos a rendszerrel csak 50 °C-os vízhőmérsékletet lehetett elérni, amely a radiátoros fűtéshez maximum szeptember végén és október elején elegendő.  Ahogy azonban beköszöntött a hideg időjárás, kevésnek bizonyult a rendszer a komfortos fűtéshez.

Ezt a helyzetet tehát meg kellett oldani. A háztulajdonos hétvégenként infrapanelek telepítésénél segédkezett, így szinte kapóra jött az ötlet, miért ne lehetne neki is ilyen rendszere. Az egyik helyen megkérte a telepíttetőket, hogy hadd jöjjön vissza decemberbe, amikor meggyőződhet arról, hogy működnek az infrapanelek. Szakemberhez még ekkor sem fordult, inkább megbízott mások tanácsában. Az infrapanelt telepíttető hölgy elégedett volt a rendszerrel, így főhősünk kapva-kapott az alkalmon, belevágott, ő is kiépítette a saját infrapaneles rendszerét.  Nagyon kellemes, nagyon szép, nagyon jól is dolgozik, sajnos van egy szépséghibája, hogy legalább háromszor, négyszer több napelemre lenne szükség, hogy a költségeket teljesen fedezni tudja. Erre sem az anyagiak, sem pedig a hely nem adott. Így a háztulajdonosnak most van egy méregdrága villanyfűtése. Ez az érv azonban már meggyőzőnek bizonyult ahhoz, hogy a háztulajdonos felkeressen egy épületgépész, energetikus szakembert, akinek a tanácsát ki tudja kérni az ügyben.

És jött, és elrendezte…

A szakember elvégezte szükséges számításokat, méréseket, azt olyan formában tálalja, amely a laikus számára is megérthető. A későbbiek folyamán együtt döntenek arról, hogy milyen megoldást válasszanak. Megállapítást nyert, hogy a házat vastagabb szigeteléssel kell ellátni, valamint a 15 éves nyílászárókat cserélni kell. Végezetül már csak az új fűtési rendszert kell kitalálni. A tulajdonos most a kondenzációs kazánok irányában gondolkodik. Így gyakorlatilag jó néhány év elteltével, és sok-sok kidobott pénzzel a háta mögött visszatért ugyanoda, ahonnan indult.

A történet számokban

Az épület hővesztesége a PHPP szimulációs program szerint 7,6 kW, míg a fűtési igény 19 400 kWh/év. Elmondható, ha figyelembe vesszük, hogy 19 400 kWh hőenergiát, 5 kWh/kg fajlagos fűtési energiatartalommal rendelkező tűzifa esetén 3 880 kg-ból (7m³) lehet előállítani, akkor a szilárd tüzelésű fűtés 154 000 Ft/ év költséget eredményez, amely nem tartalmazza a tüzeléstechnikai veszteségeket, valamint a nedves tűzifa használatakor felmerülő kalorikus veszteségeket.

Villanyfűtés esetén a 19 400 kWh hőenergiát közel 19 400 kWh mennyiségű villamos energiából lehet előállítani. A helyi szolgáltató tájékoztatása szerinti A1 normál díjszabás esetén (37,56Ft/kWh) az éves fűtési energia költség becsült vételára 728 600 Ft/év. Figyelembe kell vennünk, hogy a tetőn elhelyezett napelemek által megtermelt villamosenergia hozam várható mennyisége 4 500 kW/év, így a fenti 19 400 kWh-ból ez az összeg levonandó. Ha tehát teljes egészében infrapaneles fűtést használnának a lakásban, annak költsége 560 000 Ft/év-re adódna.

Ezek után nézzük meg, mi lett volna, ha a tulajdonos marad a nyílt égésterű kazán mellett, és egyszerűen csak a hőszigetelésre költ.  Így a számítógépes programmal meghatározott fűtési energiaigény 8 766 kWh lett volna. Közelítő értékkent a jelenlegi gázárak figyelembevételével 12 Ft/kWh adódik.  Ebből kiszámítható, hogy a hőszigetelés után, ha marad a nyílt égésterű kazán a fűtés jelenleg 105 192 Ft/év-re adódik. 

A számokból is egyértelműen kitűnik, hogy a szakember bevonásával a felesleges költségek, kiadások elkerülhetők lettek volna. Még egy családi ház esetén is szükség van konzultációra egy-egy nagyobb beruházást illetően. A szakembereknek pedig képben kell lenniük a legújabb technológiákat illetően, hogy valóban korszerű, minden igénynek megfelelő, hatékony rendszert tudjanak javasolni. Kiemelten fontos a költségeket számszerűsíteni, hiszen a beruházók többsége ez alapján hozza meg a szükséges döntését.